Krumplis prósza, ahogy a nagymamám készítette

Az igazi zalai aludttejes krumpliprósza

A krumplis prószát szinte minden tájegységen másként készítik, mégis mindenkinek az az igazi, ahogyan gyermekkorában megismerte. Én évekig kerestem ennek a zalai aludttejes prószának a receptjét.

Nagymamám és dédmamám már rég meghaltak, ők sütötték ezt az egyszerű ételt, a receptjét pedig magukkal vitték. Átböngésztem jó néhány fórumot, receptgyűjteményt, kísérleteztem, és próbáltam megtalálni azt az ízt, ami az emlékeimben élt. Íme a végeredmény!

Hozzávalók

• 0,5 liter aludttej (vagy 1 nagy doboz megbízható minőségű kefir – bár aludttejjel az igazi!)
• 8–10 db nagyobb burgonya
• 1–2 csapott teáskanál só
• 20–30 dkg finomliszt (pontos mérték nincs, a tészta állaga mutatja meg a szükséges mennyiséget)
• Sertészsír a tepsi bőséges kikenéséhez és a meglocsoláshoz

Elkészítés

1. A burgonya előkészítése: A burgonyát meghámozzuk, majd kis lyukú reszelőn lereszeljük – vagy elektromos húsdaráló legkisebb tárcsáján ledaráljuk.
2. Keverés: A reszeléket enyhén kinyomkodjuk. Profi zalai trükk: Az aludttejből egy keveset azonnal keverjünk a lereszelt krumplihoz, mert a savas aludttej megakadályozza a krumpli megbarnulását, így a tészta szép világos marad!
3. A tészta bekeverése: Hozzáöntjük a maradék aludttejet, hozzáadjuk a sót, majd folyamatos kevergetés mellett fokozatosan adagoljuk a lisztet. A cél egy a palacsintatésztánál sűrűbb, de könnyen elsimítható elegy elérése.
4. A tepsi előkészítése: Bőségesen kizsírozzuk a gáztűzhely nagy, lapos tepsijét. Használhatunk étolajat is, de a hagyomány és az igazi mély ízvilág miatt kizárólag a jó minőségű sertészsírral lesz az igazi!
5. Sütés: A masszát a tepsibe simítjuk, a tetejét meglocsolhatjuk egy pici olvasztott zsírral vagy tejföllel, majd előmelegített, középmeleg sütőbe (kb. 190–200 °C-ra) toljuk. 40–50 perc alatt aranybarnára sütjük. Nem baj, ha a szélei szép színt kapnak – az az enyhén pörzsös, ropogós íz adja a prósza lelkeit!

Tálalás

Sütés után hagyjuk a prószát egy kicsit pihenni és hűlni, mert úgy sokkal szebben és könnyebben szeletelhető.

Ha az emlékeim nem csalnak… gyerekként kristálycukorral megszórva tömtük magunkba a tenyérnyi szeleteket. Később a cukor elmaradt, és tejföllel meglocsolva, vagy a sütés vége előtt zsírban fonnyasztott hagymával megszórva ettük.

Remélem, te is kedvet kaptál ehhez az egyszerű, csupa szív vidéki ételhez. Bízom benne, hogy az ízében sem fogsz csalódni! Jó étvágyat kívánok!