Igaz, hogy ez nem egy tősgyökeres magyar étel, de úgy gondoltam, hogy kihagyhatatlan és nagyon is helye van a blogomban. Ma ezt főztem ebédre!
Sok blogot és receptoldalt átböngésztem erről a klasszikusról. Vannak, akik esküsznek rá, hogy az olasz szénégetők réges-régi, egyszerű étele volt, míg más források a II. világháború idejére, az amerikai katonák tojás- és baconfejadagjainak időszakára teszik a megjelenését.
Az eredeti olasz recept nem tartalmaz mást, mint füstölt tokaszalonnát (guancialét) vagy bacon-t, tojássárgáját, frissen őrölt fekete borsot, érlelt sajtot (Pecorino vagy Parmigiano) és egy kevés tésztafőző vizet. Bár a hagyományok szerint spagettivel készítik, én jobban szeretem ezt az ételt penne tésztával készíteni, mert a csövek belsejébe zseniálisan beül a szósz.
Íme az én felturbózott, az eredetinél sokkal tartalmasabb és ízletesebb saját verzióm!
Hozzávalók
- 10 dkg Kolozsvári szalonna
- 10 dkg füstölt tarja
- 10 dkg gépsonka (a legjobb a szaftos, házi készítésű!)
- 2 tubus natúr krémsajt
- 1 kis doboz főzőtejszín
- 1 gerezd fokhagyma
- 2 db tojássárgája
- 20 dkg reszelt sajt (nagyon jót tesz neki, ha a fele füstölt sajt)
- 1 doboz (50 dkg) Barilla penne tészta
- Fűszerek: frissen őrölt fekete bors, morzsolt oregano, csipetnyi őrölt szerecsendió
- A tálaláshoz: 1–2 db friss, felkockázott paradicsom
Elkészítés
- A tészta kifőzése: Tegyük fel a tészta főzővizét egy jó adag sóval. Amikor a víz forr, dobjuk bele a penne tésztát, és főzzük al dente (roppanósan kemény) állagúra. (Tipp: A vízbe ne tegyünk olajat, mert az olajbevonat miatt a szósz nem fog rátapadni a tésztára!)
- Az ízes alap lepirítása: Egy serpenyőben kevés olívaolajon pirítsuk meg a vékonyra csíkozott Kolozsvári szalonnát. Dobjuk rá a reszelt fokhagymagerezdet és a csíkokra vágott füstölt tarját.
- A szósz összeállítása: Szórjuk meg a serpenyő tartalmát oreganóval, borssal és egy kevés őrölt szerecsendióval, majd engedjük fel a tejszínnel. Hozzáadjuk a krémsajtokat is, és az egészet összeforraljuk. (Külön sót nem szükséges használni, mert a szalonna, a tarja és a sonka is kellően sós!) Nem kell sokáig főzni, 2–3 perc elég, hogy a fűszerek kiadják az ízüket.
- A finis: A főzés legvégén keverjük a szószba a felcsíkozott gépsonkát, majd zárjuk el a lángot az edény alatt.
- A tojás bekeverése (a legfontosabb lépés): Hagyjuk 1–2 percig hűlni a szószt! A tojások sárgáját alaposan verjük fel, majd folyamatos, gyors kevergetés mellett, lassan csorgassuk a szószhoz. Ilyenkor már tilos főzni az ételt, a serpenyőben lévő maradék hő bőven elég ahhoz, hogy a tojássárgája krémesre sűrítse a mártást anélkül, hogy rántottává csapódna ki!
- Sűrűség beállítása: Ha a szósz túl sűrűnek tűnik, a tészta sós, keményítős főzőlevéből adjunk hozzá 1-2 merőkanállal, és keverjük el alaposan.
Tálalás
Tálalás előtt a leszűrt, még forró penne tésztát forgassuk össze a gazdag mártással. Szedjük mélytányérba, szórjuk meg bőségesen a reszelt sajtos keverékkel, és a tetejét díszítsük friss, felkockázott paradicsomdarabokkal.
Ugye, hogy sokkal izgalmasabban hangzik, mint a klasszikus, puritánabb változat?
Tudom, hogy a gasztro-puristák felháborodnak, és azt mondják: "ez nem is carbonara!" De a népek konyhái folyamatosan alakulnak, az alapanyagok és az eljárások változnak. Sok hagyományos magyar étellel is így van ez. Miért ne lehetne egy olasz klasszikust a saját ízlésünkre formálni és felturbózni?
Próbáljátok ki ti is, jó étvágyat kívánok hozzá!
0 Megjegyzések